Itt van a tavasz, lassan már a nyár is. Süt a nap, az idő már kellemesen meleg ahhoz, hogy a megérdemelt pihenő idejét az ember lánya és fia a szabadban töltse. A szabadban szó alatt persze egy vendéglátó ipari egység teraszár étem, ahol ki-ki eldöntheti, hogy napra ülne e vagy árnyékba. Egyetlen drága tündér bogár virágszálammal Z ével neki indultunk erősen a szombat délutánnak, hogy magunkba öntsünk valamiféle koffeinszerű dolgot. Voltunk is egy, helye, ittunk kávét is meg ettünk fagyit is, kevésbé voltunk megelégedve a színvonallal és a kiszolgálással, illetve a kényelemmel, majd átmentünk kedvenc helyünkre a vmaxba. Itt elfoglaltuk árnyékos útra néző minden történést belátó helyeinket és elkezdtük nézni a délutáni átlag emberek matinéját. Elkezdtünk számlálni majd okfejteni.
Minden 10 mellettünk elhaladó autóból párocskák tekintgettek ki ránk. Ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag majdnem minden fiatal élete értelmével túrázott hozzáteszem kosival a tó körül, és legjobb tudásuk szerint bámultak ki a kocsiból, mint a birkák. Ezt csinálja tehát a ráérős fiatal korosztály? Hát igen. Ahelyett, hogy napozna vagy legalább a friss levegőn pihengetne, jön megy mintha muszáj lenne magával cipelve kedvesét, hogy unottan bámulhassák egymást egész álló nap.
Mit csinál hát az idősebb korosztály? Mi erre is fényt derítettünk. Vagy gyereket húzatnak biciklivel kis kocsiban, vagy bevásárolnak a híres és hatalmas hipermarketekben, mer az olyan jó. Tehát a középszerű ember bepakolja a kis családját a kocsiba, nagy hévvel és izgalommal, mintha mennének valami olyan helyre, amit még nem láttak. Megérkeznek, bevásárolnak, szigorúan az előző este össze állított lista szerint, aztán persze ezer olyan felesleges dolgot vesznek, amire nincs is szükségük. Természetesen nem múlik el vásárlás veszekedés nélkül. Vagy a gyerek hisztizik és harsogja a ’nekem ez kell’ kifejezést, vagy a szülők alázzák egymást porig, h mit vegyenek meg és mit ne, vagy hogy fegyelmezzék a kölköket vagy, hogy ne. Vége a cirkusznak, haza térnek, fáradtan, még elpakolnak és nyugtázzák a szombati napot.
A vasárnap sem telhet másképp. Ebéd a nagyszülőknél természetesen. Pofavizit szívéjes csevegés és minden, ami kell. Délután egy kis séta, egy kis fagyi, de nem sokáig, mert már vasárnap este készülni kell a másnapi munkakezdésre. Időben nyugovóra kel térni és mindent előkészíteni, hogy menjen szépen a hét.
Bár a szombat délutánunkat pihengetősen és nézelődősen töltöttük, vasárnap mackómmal és a többiekkel lent játszottunk a tóparton. Természetesen a következtetést akkor is levontam. Velencén lakni jó, a tóparton térdelni a fűben, hogy zöld legyen a gatyád jó, fotózni, ahogy labdáznak jó, kiröhögni, ahogy szanaszét hajigálják egymást jó. Z ének jó volt, jéghideg jégkását inni, miközben benne volt a szemetest tartó fém karikában. Szikszinek jó, hogy szabadon hisztizhet srác létére. Jó volt na.
