HTML

Z-letünk lapjai

Dorci és Zé élete, avagy hogy váltjuk meg az igazi emberek világát

Friss topikok

Linkblog

Az orvosi ellátás csodája szeretett hazánkban.

2009.04.10. 13:16 elzetor

A minap arra az érzésre ébredem, hogy minden porcikám fáj. Fájt a kezem, a lábam, a fejem, a hátam. Ilyenkor az ember lánya olyan izmait is érzi, amikről azt sem tudta, hogy léteznek. Mindezen kelletlenségek ellenére becsapattam beteg testemet a munkahelyemre. Egy pár óra elteltével a lázam az egekbe szökött, így csapot, papot ott hagyva eltávoztam a cégtől és nagy sebesen elindultam a háziorvosi rendelő felé, természetesen már óriási kínok és fájdalmak közepette. Mikor megérkeztem a kis közintézmény bejáratához, láttam, hogy a bejárati ajtó nem hogy nincsen nyitva, de még egy ráccsal is el van zárva. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy ez nem az a betegség lesz, amit napok alatt elfelejthetek. Kiszálltam a kocsiból és lassan remegő testel elindultam, akis cetli irányába, amin a rendelő zárva tartásának okát véltem felfedezni. Kedvenc háziorvosom szabadságra ment, idén már harmadszorra, és egy másik orvos helyettesíti. Pechemre a régi háziorvosom a helyettesítő, akit nem kedveltem, aki sosem gyógyított meg rendesen, ezért hagytam ott. Tehát ott álltam tanácstalanul a rendelő előtt, de kigondoltam a haditervet. Hazamentem, lefeküdtem pihengetni, majd felkeltem, és pontban 13órakor viasztértem a dokihoz, mert hogy az volt a kis cetlin, hogy ekkor kezd el rendelni, persze ezt felejtsd el, én kis naiv nem is tudom mit hittem. Beültem a váróba kb. 6.-nak. Persze előre látó voltam, és gondoltam, hogy ez nem lesz egy tündérmese, és nem kerülök azonnal sorra, mikor beérek, és vittem egy könyvet magammal, gondolván majd addig olvasgatok türelmesen, míg bejutok, ezt is felejtsd el. A váró perceken belül megtelt, persze nem jóképű 20as éveik közepén járó sexi jó kiállású fiatal emberekkel, hanem öreg, vén csontokkal. Nem gáz, hát nekik is kell valahol társadalmi életet élni, amíg mi fiatalok elmegyünk egy kávézóba vagy szórakozó helyre beszélgetni és ismerkedni, nekik erre tökéletes hely az orvos. Ezzel, mint már írtam, természetesen semmi gond, a problémám ott kezdődött, hogy iszonyatos hangerővel vitatták meg mindennapi hatalmas problémájukat a nyugdíjasok, tehát esélyem az olvasásra egyenlő volt a nullával, hát hamar fel is adtam, így elkezdtem hallgatni a storykat amik, csak úgy repkedtek műfogsorról műfogsorra a piciny kis helyiségbe. Volt szó horgászatról, az unokákról, az új tópart casinóról, a gyümölcsös kerttől, és az éppen nagyon beteg szomszédokról. Ez ment másfél óráig, mert kedves doki bácsink egy óra helyett fél háromkor tetet tiszteletét a rendlelésen, biztos nem szóltak neki, hogy igazából a legfontosabb az lenne, ha ő megjelenne, mert nélküle nem léphetnek az emberek a gyógyulás hosszú ösvényére. Mindezek után még fél óra és bejutottam. Már végleg kimerülten elmondtam, mi a gondom, szépen részletesen előadtam kórtörténetemet. Kedvenc orvoson felírt egy semmire nem való antibiotikumot, már abba percben tudtam, hogy úgysem gyógyulok meg a hétvégi buli áradatra. Elmentem, sorban álltam a gyógyszertárba, kiváltottam rengeteg csillió forintért a gyógyszereket, be is szedtem őket szépen. Most ott tartok, hogy mikor elmentem ahhoz a kóklerhez, lázam volt és középfülgyulladásom. Most a kúra után, lázam szintén van, és torokgyulladásom is, a fülem valóban nem fáj már, viszont kevésbe hallok jól, mint inkább rosszul. Köszönöm neked Te háziorvosok gyöngye a kétórányi kellemes várakozást és a megfelelő orvosi kezelést.


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://z-letunk.blog.hu/api/trackback/id/tr371057694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása