Mint ahogy azt az előző kis mesémben előre bocsátottam, hosszas várakozás után sem kaptam meg azt az orvosomnál, amire vágytam, na semmi extrára vagy rosszra nem kell gondolni, egyszerűen valami kis fasza gyógyszert szerettem volna, amitől a hétvégi parádé sorozatra elmúlik a betegségem. Szóval ez nem jött össze, mert valami alibi antibiotikumot írt fel, amitől a torokgyulladásom órák alatt előjött, persze sokak örömére, mert a hangom viszont ezzel a lendülettel el is ment. Szóval visszatipegtem a kedves orvosomhoz.
A forgatókönyv ugyan az, mint az előző. Reggel 8tól rendelaz arc, fél 10kor meg is érkezik, bemegyek, majd kijövök egy recepttel. Váróterem teli, idősekkel, gyerekekkel, nem szép emberekkel, megy a duruzsolás csivitelés, ahogy az kell. Recepttel a kezemben majdnem, hogy csak szaladok ki a rendelőből, mikor egy elég koros férfi lohol utánam, persze nem álltam meg. Arca borvirágos volt alig észrevehető módon, képéről a bőr foszladozott. Ruházatát úgy tudnám leírni, hogy hanyagul sportos, azaz alig elhasznált és lukas puma sportcipőjét eursport márkájú melegítő gatyájával kombinálta, mindezeket megkoronázta egy adios (majdnem Adidas) sportfeslővel. Szóval fut utánam és magyaráz, illetve kérdezget.
Szép vagy. Köszi. Hol Laksz? Velencén. Mit csinálsz? Beteg vagyok. De amúgy? Amúgy nem. Ekkor megálltam, hogy beszálljak a kocsimba, és ekkor vetettem rá egy pillantást mindösszesen. Majd jött az, amire egész életemben vártam. A tökéletes csaj felszedő duma. Rámnéz a férfi zavaros tekintetével, és próbálja csábosan előadni a valószínűleg már begyakorolt monológot. Szereted a zenét? Elzongoráznám a kedvenc számodat. Ja, azt köszi. Azt hiszem nem is kell tovább szaporítanom a történet fonalát.