1984. március 2. 10 óra 40 perckor láttam meg a napvilágot a székesfehérvári szent györgy korházban

születésem óta velencén lakom, szüleim, jános és zsuzsanna előtte budapesten, és martonvásárban éltek, jános apám törzsgyökeres kőbányai fiatalamber volt, édesanyám zsuzsanna pedig őslakos velencei, nagyapám tűzoltó volt, nagyanyám pedig háztartásbeli. jános szüleiről nincs sok információm.

egyetlen testvérem, a régi magyar hagyományokhoz híven, elsőszülött révén az apa nevét vitte tovább, így lett ő is tóth jános

1981 tájékán vették szüleim, zsuzsa testvére, éva hatására a most is tulajdonunkban álló ingatlant, velencén a felszabadulás utca 12 szám alatt. nagyon szeretek itt lakni, látni a gyépéseket minden délután és reggel, felemelő érzés

gyermekkorom viszonylag nyugalmasan telt, ugyanis szüleim elmondása szerint nem foglalkoztatott túlzottan az emberek vagy tárgyak újdonsült világa, magyarán basztam én mindenre (ez valószínű ma is álltalános jellemzője álltalatok ismert Zé-nek)

sok mindenre nem is emlékszem, lehet a bal sarokban nem történt túl sok dolog, de egyszer bátyám, jános, rámtolt egy mozgatható radiátort, minek következtében lábfejem megrepedt. ennek ma is nyoma van, mivel az orvosok nem voltak hajlandóak gipszet tenni kicsi zoltán lábára, mivel mindig széttörtem mert az jó móka (valószínűleg ide visszavezethető a fájdalom iránti, mazochista érzés ) cípővásárlásnál eléggé hátrényos, de mióta megtaláltam adi dasler 20ik századot felforgató lábbeliit, azóta nincs probléma, mert teljesen kényelmes ruhadarab.

egyszer a régi házunkban ( tekergő étterem mellett láthatő hatalmas sárga ház helyén) láttam egy jegesmedvét. sajnos körülbelül 10 éves koromban fény derült az igazságra : JEGESMEDVÉK nem élnek magyarországon. rádöbbentem , hogy gyermekkorom meghatározó élménye nem is valódi. teljesen összetörtem lelkileg, új barátokra volt szükség, mivel rájöttem, a kis mackó csak a képzeletem szüleménye volt. ekkor keztem el barátkozni a tulipán parki fiatalemberekkel, de erről majd késöbbi fejezetben.

az óvoda:

emlékszem az első napomra az óvodában :)

unokabátyámmal, n károllyal, imsertebb nevén szatírral kerültem egy csoportba, nagyon szerettem oda járni, néha egymás fején lépkedtünk, jó poén volt :) itt ismerkedtem meg kedves baráthölgyeimmel is,sz máriával és viktóriával. ikrek voltak( gondolom ez nem múlt el) de nem hasonlítottak egymásra.

itt tanultam meg cipőt kötni is, de azt a fajtát amikor két hurokból kötöd össze

biciklizni 10 évesen tanultam meg. ezt a szomszádom baszta el. R lászló, egymás közt lacikám. volt két lánya móni és a másikra meg már nem emlékszem, velük jáccódtunk nagyon sokat. megnéztük moziban az 5ös robotot is, anyukájuk , Ica néni mindig csinált nekem pudingot. laci mindig hozott nekem 3 kerekű biciklit és amikor anyuék le akartak szoktatni róla, mondván, fiam, elég idős vagy már hogy két kerekű biciklivel járj, valami baj történt mindig a kis trikommal, de laci vett újjat :) nagyon klafa volt. (klafa= 80 as évekbeli kifejezés a klaszz, jó dologra)

első óvodai szerelmem az óvó néni volt, szőke volt. de nem teljesülhetett be szerelmünk, hiába kedvelt egymást, de őt zavarta a köztünk lévő kb 25 év korkülömbség, most hogy idősebb lettem, lehet felhívom, bár mostmár biztos öreg, csúnya, és lógnak a mellei, de egy gyerekkori álom válna valóra :)