HTML

Z-letünk lapjai

Dorci és Zé élete, avagy hogy váltjuk meg az igazi emberek világát

Friss topikok

Linkblog

Dorci egy átlagos napja

2009.04.07. 23:41 elzetor

Munka csonk, avagy, hogy nem tudod felhívni a kollégádat gyorsan és egyszerűen munkaidőben.

 

A minap, szorgos és dolgos és mindenképpen hasznos munkaidőmben, kiküldetésben voltam kicsinykis megyeszékhelyünkön. A feladatom az volt, hogy urunknak és parancsolónknak, vagyis a főnökünknek megvegyem a születésnapi ajándékát. Bár a főnök, nem szereti ezt a fajta megnevezését, mert azon a véleményen van, hogy főnök van a vasút állomáson és az indiánoknál. Szóval ajándékvásárló misszióm sikertelenségbe fulladt természetesen, és ezt a merőben fontos információt szerettem volna kedves kolléganőmmel, B-vel megosztani. Személyiségi jogainak védelme érdekében lesz ő csak egyszerűen B. Szóval a fehérvári forgalomban, kezemben a mobillommal tárcsázom B számát. Mindenképpen női hang hallózó válaszát vártam a vonal túlsó feléről, meglepődésemre egy férfi kollégám vette fel a telefont. Gyors párbeszéd zajlott le közöttünk miszerint én B-vel akartam beszélni, míg kollégám állította, hogy ne tagadjam, hogy vele akartam beszélni, hogy mindig őt akarom és róla álmodozok, ezért hívogatom. Rövid kis telefonos közjátékunk után kaptam a sráctól egy telefonszámot, ami állítás szerint B aktuális elérhetősége. Hát jó munkás ember lévén neki futottam ismét az új szám tárcsázásának, hozzáteszem még mindig a fehérvári autós forgalom kellős közepette. Második próbálkozásomra már egy női hang szólt bele a készülékbe, ám szerencsétlenségemben egy régi kolléga nő számát kaptam meg, aki valamikor bár dolgozott a vállalkozásnál, és az ő neve is B, mint az általam keresett személyé, mégsem az, akit én kerestem. Hosszas mentegetőzés után, a telefon partnerem kedvesen felajánlotta, hogy ha már így beszélünk majd ő, megadja B telefonszámát! Természetesen kaptam a lehetőségen és az újonnan kapott telefonszámot felírtam egy a gépjárművemben található fecnire az előbb kapott szám alá. Kis gondolkozás után nekiláttam a harmadik telefonszám tárcsázásának. Szerencsémre ismét egy női hang jelentkezett be a másik oldalról. A hölgyet is B-nek hívták természetesen, sőt kicsit több köze volt már az általam keresett kolléganőmhöz, mint az előző hölgynek. Aki most felvette a telefont B-nek a lánya volt, aki természetesen iskola időben sikerült zavarnom. Teljes szégyenemben már azt sem tudtam, mit mondjak, hogy harmadik próbálkozásra sem sikerült felhívnom a munkatársam, akivel elvileg napi kontakban kellene, hogy legyek. Végső elkeseredésemben felhívtam az irodánkat, megkértem a titkárnőnket, hogy szóljon B-nek, hogy hívjon fel, lehetőleg a mobiljáról, h később a számát elraktározhassam végre a készülékem memóriájába. Hosszú percekig vártam a hívásra, persze azért mert B sem rendelkezett az én elérhetőségemmel. Ez a kis történet így leírva békésnek és nyugodtnak hangzik, aki ismer, az el tudja képzelni, hogy valószínűleg a harmadik hívás környékén már nem voltam túl nyugodt, és nem voltam túl toleráns a velem együtt a város forgatagában haladó embertársaimal.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://z-letunk.blog.hu/api/trackback/id/tr11052931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása