HTML

Z-letünk lapjai

Dorci és Zé élete, avagy hogy váltjuk meg az igazi emberek világát

Friss topikok

Linkblog

A szint, amiből soha nem engedek!!!

2009.09.15. 14:12 elzetor

hogy miért ez a gyökér cím? Hát mindjárt elmondom. Csak sétálgattam kicsiny cégem folyosólyán és elmerengtem párokon, párkapcsolatokon... rájuk nézel, élik életüket, ebéd, séta, munka után megvárlak cica,  és a szokásos házastársi szarságok. Ennek így rendben is kéne lennie, de akkor nem születne meg ez a post.  Kurvára látszik, hogy nem ő álmaid nője/pasija, csak vele vagy, mert kell, hogy legyen valaki az életedben. Kell akivel moziba mész, és utána döngetsz egyett. Aztán a megszokások rabja leszel, és szépen beletörődsz, hogy ez jutott neked és megpróbálsz így boldog lenni.  Lehet nem vagy teljesen megelégedve a külsejével, lehet az agyával is vannak bajok, de te mégis vele vagy, mert bízol benne, hogy majd megszereted... lehet úgy fekszel le, hogy más nőre gondolsz nagyobb mellekkel, szebb arcal, és kedvesebb hangal. És ez azért van, mert te leadtad a szintet...

ha nem érzem 100 százalékig az enyémnek, akkor még az idős is sajnálom, hogy törjem magam! lehet velem vannak a gondok, beismerem, de a szintet nem adom le. Nem akarok másra gondolni és másról fantáziálni, nem akarom megváltoztatni, nem akarom formálni, úgy kell, ahogy isten teremtette, teljes egészében. Egy percet se bánjak meg amit vele töltök és soha ne érezzem kellemetlennek a jelenlétét. 

Soha nem voltam maximalista, de ennyivel magamnak tartozom.

Ébredhetsz vadidegen nő mellett reggel az ágyban, és ha ez neked bejön, hát maradj vele, biztos először tette meg...

ismerkedni oldalakon?  biztos vagyok, hogy internetről nem tudsz 100%-ot kapni, hiszen elveszik az ismerkedés varázsa. Lehet éjjeleken át chatelni egymással, és megoszthatod vele féltve örzött titkaidat, de elmarad az első pillantás, az első szó varázsa...

hiszen nem ez a legfontosabb,  hogy belenézz a szemébe? Hiszen tudom már sokszor mondtam, de a szem az emberi lélek tükre,és  ha nem vagy beszívva és nem bódít el a baszott külvilág, egy pillanat alatt dönteni tudsz, hogy adsz-e esélyt, hogy megismerj valakit.

Keresd inkább utcákon, tűltömött buszokon, a zöldségesbe, vagy a fodrásznál. Lásd, érezd, és halld!! érezd milyen a közelében lenni, érezd, hogy dobban a szíved...

Mert ha azt látod a szemében amire talán egész életedben vártál, akkor tegyél érte, ragadd meg. 

Mert őt nem fogod megcsalni, nem fogsz elszalasztani egyettlen percet sem hogy vele legyél, mert tudod, hogy őt neked teremtették, és ha már megszerezted, hát 10 körömmel harcolj érte, hogy soha el ne engedd, mert ha veszni hagyod, akkor leadod a szintet, és beállsz a többi közé...

tegyél a kibaszott álmaidért, mert nincs más szám ami elfogadható lenne, csak a 100 % !!!


 

1 komment

hurrá nyaralunk

2009.05.25. 11:19 Dorci Baby

Pénteken céges kiküldetésben volt részem. El kellett mennem egy beszállító partnercégünk vevőtalálkozójára. Fehérvártól 120 km-re kellett mennem a világ vége és a semmi puszta közepe után lévő faluba. Gondoltam, hogy ne unatkozzak, és mert a meghívás nekem és kedves partneremnek szólt, gondoltam elcipelem magammal Katát felebarátnémat. Rá is beszéltem, reggel felöltöztünk laza nyári szerkóba, telipakoltuk a kocsimat mindenféle jóval, a hátsülésre bepakoltuk plüss állatkáinkat, hogy ők is láthassanak világot, és megindultunk. Szereztem egy GPS- t, hogy hát mégse tévedjünk el a jászkarafaszajenő felé menet, Katát meg is bíztam, hogy navigáljon. A GPS csak fülhallgatóval működött, szóval a navigátorom közvetítette az infókat teljesen életszerűen selypítve olyan Bódi Szilvisen! Aztán pár perc után elkezdett kibontakozni a navigátorom és a GPS közötti nézetkülönbség, minekutána Kata közölte a GPS- sel, hogy ne tegezze. Nehezményeztem, hogy sokszor tett megjegyzéseket a sebességünkre a készülék, és még el is akart minket navigálni a helyes útról! Kis mocsok csak flegmán utasítgat erre, arra, belepofázik a vezetésbe, és még csak azt sem tudja, hogy merre van az ara.

Fontos az, hogy nem tévedtünk el, már a célegyesben voltunk, mikor észleltem, hogy nem tudok sebességet váltani. Jeleztem ezt navigátoromnak, aki erre csak annyit mondott, hogy mert béna vagyok! Azt köszi, gondoltam de sajnos nem így volt, mert a gépjármű elkezdett furi hangokat adni. Megálltunk, kiszálltunk, Kata elnyomta a forró betonon hasalok mutatványát, és közölte, hogy az alváz nem néz ki jól, nekem igazából mind1 volt, nem értek hozzá. Felpattintottuk a motorháztetőt, Kata közölte, hogy leszakadt a motor. Mondtam, hogy biztos, hogy nem az kizárt. És de igen, ilyen van, leszakadt mucsapuszta kellős közepén a motor a kiskocsimba! Nem voltam ideges. Nem is visítottam a puszta közepén. Igazából tökéletesen kezeltem a problémát. Mindezek után azt az utasítást kaptam a főnökömtől, hogy ha már ott vagyunk, sétáljunk el a rendezvényre, és majd érkezik a segítség. Elindultunk a negyven fok melegben, a 3 vagy 4 kilométeres gyalogtúránkra. Séta közben megismertük a falucska apraját és nagyját, hosszú percek múlva felbaktattunk a dombtetőre és megérkeztünk a céges murira. Regisztráltunk, mosolyogtunk, kávéztunk, mosolyogtunk, megpihentünk. Leheveredett mellénk két fiatal üzletkötő pacsirta és szóba elegyedtek velünk. Kérdezték, hogy miért vagyunk ilyen megviseltek, mire mi elmeséltük nekik a kis történetünket! Mindezek után a fiatal emberek közölték velünk, hogy láttak minket szerencsétlenkedni az út szélén nyitott motorháztetővel, de késésben voltak és ezért nem álltak meg, hát nekik kellemetlenebb volt a szitu, mint nekünk.

Egész nap elmulatoztunk vidéken, ilyászkodtunk, sétáltunk, agyagoztunk, lovas kocsiztunk, megnéztük a helyi kocsmát, ami felejthetetlen élmény volt, majd mire vissza értünk a kocsimhoz az már rajta volt a szállító járművön, mert hát a kéziféket behúzni minek, így estére egy autó mínusszal de rengeteg élménnyel gazdagabban haza is érkeztünk.

 

Szólj hozzá!

Flash, de csak mega

2009.05.14. 15:48 elzetor

Ates haverommal üldögéltünk egyik este a tó parton és érdekes dologra lettünk figyelmesek. Feltünt, hogy nem látom a templomot a tó másik partján, szépen kivilágítva. Szoltam is Atesnak, hogy bazz, hol a templom, mire ő, hát ott van veled szemben, és való igaz ott volt, vajon halucinálhattam? Hát nem, mert mire odanéztem már megint eltünt, és így tovább, templom el, templom vissza. Cirip is csatlakozott hozzánk, aki már messziről hallotta, hogy valamin ortó módón szakadunk, és először nem hitte el kis mesénket a láthatatlan, mégis látható templomról. Aztán hitt végül a szemének, a templom tényleg eltünik néha. Megkérdezte, hogy Zé, ez a giga flash? Hát nem, csak mega, szal brutál flash

hogy mi is az a Giga Flash? Hát életem célja, értelme, és a fény az út végén. Nem az a fő célom az életben, mint másoknak, hogy legyen nagy házam házimozi rendszerrel, mélyhűtővel, kerek ebédlőasztallal, szép autóm klimával, abs-sel meg sok 3 betűs szarral, kölykeim akik kiidegelnek és egy asszony aki baszik nekem vacsorát főzni. Persze ez lehet elkerülhetetlen, hiszen ez az élet rendje, de nem erre akarom feltenni az életem. Ezeket hozza magával a nagybetűs ÉLET!

Én csak meg akarom találni a Giga flash! Ez az a pillanat, amire mindig emlékezni fogok, ha halálom előtt lepereg életem filmje, ez legyen az első, vagy az utolsó ami szemem elé tárul. Nem tudom elképzelni sem, hogy mi lehet majd ez, ezt majd csak akkor fogom megtudni, ha eljön az idő, és akkor már nem fogom tudni elmondani senkinek, de én tudni fogom, és így talán könnyebb lesz. Lehet egy tájkép lesz, lehet egy arcot fogok látni, lehet egy illat, egy út, egy mondat vagy egy dal talán vagy talán egy teljesen számomra idegen hétköznapi mozzanata.

Lehet már meg is történt velem, és átéltem,  csak elsiklottam felette, mert sokszor elsiklunk az igazán fontos dolgok felett, és nincs időnk élvezni a pillanatot, ami néha örök. Van egy-két pillanat ami így is sokszot a szemem elét tárul, mikor behunyom a szemem (Dorci sokszor szerepelsz benne ) amit tudom hogy soha nem felejtek el. sokszor és sokan fontolgatták már hogy mi lesz majd az. Talán az esküvőm? Vagy amikor gyermekem születik? Vagy két lánnyal egyszerre? Vagy egy gyerekkori élmény? Lehet, de nem merném kijelenteni. Egy összhang lehet talán amit keresek, amikor a kép az illat és a körülöttem lévők is tökéletes harmóniát adnak. Egy érzés, amit soha nem felejtek el! Egy érzés, amikor a lelkem ki akar szakadni a testemből a boldogságtól...

nem a cél a lényeg, hanem maga az út! nem egy új bmw, és nem egy tömött bankszámla fogja nekem megadni a választ a kérdésre. Nem egy haver akivel lógok egy évet és meg sem ismerem két év mulva az utcán. Tudom, hogy az igazán fontos emberek ott lesznek a végső film stáblistáján, nem talpig aranyban és flancos cuccokban, hanem élményekben gazdag magunk mögött hagyott évekkel.  Velük (veletek) akarom megélni a Giga Flash

lehet már megtaláltam, lehet sose fogom, de nem adom fel!  


 

1 komment

A trans formersek már fehérváron vannak

2009.05.11. 11:46 elzetor


 

péntek éjjel egy kis meghajlás közepette a brooklyni brigáddal arra lettünk figyelmesek, hogy fehérvár felett érdekes fények ragyognak. Pogi tudta a választ és megosztotta velünk: trans formersek vannak fehérváron!! ez annyiban érdekelt mindek velence partjainál, hogy dorci és kata fehérváron mulatozott a trans formersek vaskarmai alatt.

Fel is hívtam tüstént a 197-et a tudakozó pluszt, hogy mi a helyzet fehérváron, ezt először nem értette az úriember handján megszolaló feltehetőleg diákmunkás egyén, aki a péntek estélyét azzal bassza el (5 ft tudom), hogy idiótáknak válaszoljon idióta kérdésekre.

Na szóval megkérdeztem h mi a helyzet fehérváron, és magyarázom neki h transo formers ügyileg, mert mi látjuk h ott vannak és aggódunk a lányok miatt. Hosszas beszélgetés után megvitattuk, hogy a tf ek valószínűleg a rendfenntartó erőket képviselik, tehár rendőrök. Így a lányok biztonságvan vannak. Ezt nyugtáztam és meg is irtam nekik, hogy nyugodtan lehet parádézni, mert nem bántanak, hanem védenek. 

Szombat hajnalban ismét megkérdeztem a 197-et hogy mia  helyzet fehérváron, kérdem tőlük, hogy van-e baj fehérváron. Mert ha nincsk, akkor nincs trans formers tevékenység és nyugodtan parádézhatok, nem kell felmentő sereget küldeni a lányokért.

Azátn kicsit rászakadtunk a tudakozóra 6 os barátommal. Ő egy kicsit ingerült volt, mert nem nagyon akartak válasolni a kérdéseire, persze az nem javított a helyzeten, hogy közölte a dolgozókkal, hogy nektek az a dolgotok, hogy ha én szopatni akarlak titeket, akkor ti igen is szoptok és válaszoltok. Először begugliztattuk stokát, de nem dobott ki semmit a gép, és rám sem, mire hatos közölte a nevét és utcát ház számot, akkor közölték , hogy velencén nincs ilyen, de six nem is mondta h velencéről van szó, és mondott egy számot (gondolom személyi számot) mire közbe is vágott az arc h nincs ilyen, six kiaakadt, h még le se diktálta, ekkor jött a kérdés, hány foga van egy cápának, erre én kaptam választ mert nagyon kiváncsi voltam rá. 1800 foga képződik egy cápának, erre feltettem a kérdést, hogy mint a gyerekek foga, ha kiveri a mászóka úgy? A nem túl kedves hölgy válasza pedig a következő volt : igen uram, ha a gyerekek tejfoga kiesik új lesz helyette, de ha önnek uram kiveri valaki a fogát az nem fog visszanőni... ezt megkaptam. 

Arra h mikor kel fel a nap a velencei tó partján, a nivea gömbtől jobbra a padoknál, nem tudtak pontos választ adni. 

Felhívtuk a 197, 198, és még a nemzetközi tudakozót a 199-et is (ahol nem kell ám angolul beszélni) nagyon örültek nekünk. Felketettünk mindenkit, és még az iwiw linkjüket sem küldték el. Egy élmény volt, és a trans formersekről is nagyon sokat megtudtunk.


 

1 komment

Amitől szép lesz a reggel

2009.04.30. 09:01 Dorci Baby

Majkának van egy száma, amiben van egy ilyen sor, hogy ’nincs mellettem senki, akitől szép lenne a reggel’. Hát ma reggel hálistennek én saját magam mellé álltam, hogy megszépítsem a napom és ezzel megpecsételjem a hét utolsó munkanapját.

Mindenkinek vannak olyan reggelei amikor már rég fel kellett volna kelnie, hogy elkezdejen készülődni, hogy valami emberhez hasonló formátumban induljon meg dolgozni, de még mindíg az ágyban vergődik, és érzi, hogy képtelen felkelni. Ilyenkor nagy nehézkesen kiveti az embert az ágy, elötte fejben már persze kiszámolta, hogy hány perc kell a zuhira, öltözésre és egyéb dolgokra, hogy még épp munkakezdésre beérjen. Nah hát ez szokásosan így volt velem ma is. Óra csörög, indul a vergődés. Nagy nehezen felkeltem, lassú ébredezeés, lezuhi és állok a szekrényem előtt, átgondolva az elöttem álló napot, hogy hol kell megjelennem, merre megyek mit fogok csinálni, hogy ennek fényében válasszam meg öltözékemet, ami nálam egyépként is nehézkes, hát még reggel. Felöltöztem és úgyéreztem, még lehet jól is fogom magmat érezni a munkanap folyamán.

Letipegek a konyhába, ahol találtam egy ásványvizes üvegete, nem kupakosat, hanem olyan szopókás végűt, merthát ez az új divat, hogy ilyenből gizda inni. Gondoltam én kiborítom az üveg tartalmát a mosogatóba, mikor is elkezdtem letekerni a tetejét az üvegnek, amiben a szénsavas víz hatására nyomás uralkodott, ami lelökte a tetejét a miujságnak és az összes mürmücs kijött az üvegből, mint egy szép szökőkútból. Rám, az arcba, a gondosan össze válogatott szerkómra, a csempére, a konyhakőre és mindehová. Ez után következett az a pillanat, mikor megtámaszkodtam a konyhapulton és végiigondoltam felnőtt fejjel a dolgot. Elég kárt okoztam már a reggel folyamán, ha szétverek még valamit minuszos lesz az egész hetem is, elészámoltam hát ezerig, megnyugodtam és jót röhögtem magamon, és már épp lepergett előttem, hogy mehetek átöltözni, mikor is a számolás végére megszáradt a göncöm, mintha mi sem történt volna.

Nyugtázva az örömhírt mgindultam kifelé, mikor is a vizes járolapon megcsúsztam, de nem estem el, mert nem vagyok béna, csak épphogy, ekkor a lenduletem lesodort egy két poharat a pultról a földre amik persze rapityára törtek.. A látkép a következő, állok a konyhában egy tócsában amiben egy halom üvegszilánk úszkál, azt se tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. De jót röhögtem, egy igazi pancser vagyok, vagyis aztmondták nekem az okosok, hogy nem pancser, csak figyelmetlen, szeleburdi és nemtörődöm. Szép napor for all!

Szólj hozzá!

Cica képregény folytatás

2009.04.29. 08:35 Dorci Baby

 

Szólj hozzá!

Szabad Szombat délután

2009.04.28. 13:20 Dorci Baby

         Itt van a tavasz, lassan már a nyár is. Süt a nap, az idő már kellemesen meleg ahhoz, hogy a megérdemelt pihenő idejét az ember lánya és fia a szabadban töltse. A szabadban szó alatt persze egy vendéglátó ipari egység teraszár étem, ahol ki-ki eldöntheti, hogy napra ülne e vagy árnyékba. Egyetlen drága tündér bogár virágszálammal Z ével neki indultunk erősen a szombat délutánnak, hogy magunkba öntsünk valamiféle koffeinszerű dolgot. Voltunk is egy, helye, ittunk kávét is meg ettünk fagyit is, kevésbé voltunk megelégedve a színvonallal és a kiszolgálással, illetve a kényelemmel, majd átmentünk kedvenc helyünkre a vmaxba. Itt elfoglaltuk árnyékos útra néző minden történést belátó helyeinket és elkezdtük nézni a délutáni átlag emberek matinéját. Elkezdtünk számlálni majd okfejteni.

Minden 10 mellettünk elhaladó autóból párocskák tekintgettek ki ránk. Ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag majdnem minden fiatal élete értelmével túrázott hozzáteszem kosival a tó körül, és legjobb tudásuk szerint bámultak ki a kocsiból, mint a birkák. Ezt csinálja tehát a ráérős fiatal korosztály? Hát igen. Ahelyett, hogy napozna vagy legalább a friss levegőn pihengetne, jön megy mintha muszáj lenne magával cipelve kedvesét, hogy unottan bámulhassák egymást egész álló nap.
 
Mit csinál hát az idősebb korosztály? Mi erre is fényt derítettünk. Vagy gyereket húzatnak biciklivel kis kocsiban, vagy bevásárolnak a híres és hatalmas hipermarketekben, mer az olyan jó. Tehát a középszerű ember bepakolja a kis családját a kocsiba, nagy hévvel és izgalommal, mintha mennének valami olyan helyre, amit még nem láttak. Megérkeznek, bevásárolnak, szigorúan az előző este össze állított lista szerint, aztán persze ezer olyan felesleges dolgot vesznek, amire nincs is szükségük. Természetesen nem múlik el vásárlás veszekedés nélkül. Vagy a gyerek hisztizik és harsogja a ’nekem ez kell’ kifejezést, vagy a szülők alázzák egymást porig, h mit vegyenek meg és mit ne, vagy hogy fegyelmezzék a kölköket vagy, hogy ne. Vége a cirkusznak, haza térnek, fáradtan, még elpakolnak és nyugtázzák a szombati napot.
 
A vasárnap sem telhet másképp. Ebéd a nagyszülőknél természetesen. Pofavizit szívéjes csevegés és minden, ami kell. Délután egy kis séta, egy kis fagyi, de nem sokáig, mert már vasárnap este készülni kell a másnapi munkakezdésre. Időben nyugovóra kel térni és mindent előkészíteni, hogy menjen szépen a hét.
 
Bár a szombat délutánunkat pihengetősen és nézelődősen töltöttük, vasárnap mackómmal és a többiekkel lent játszottunk a tóparton. Természetesen a következtetést akkor is levontam. Velencén lakni jó, a tóparton térdelni a fűben, hogy zöld legyen a gatyád jó, fotózni, ahogy labdáznak jó, kiröhögni, ahogy szanaszét hajigálják egymást jó. Z ének jó volt, jéghideg jégkását inni, miközben benne volt a szemetest tartó fém karikában. Szikszinek jó, hogy szabadon hisztizhet srác létére. Jó volt na.  
 

1 komment

metál kedden, metál szerdán

2009.04.27. 14:38 elzetor

Elutaztam a nagyfaluba, hogy metálkodjak egyet a scorpionsra, mert úgy gondoltam, hogy  kölökkoram dalait, wind of change pl, illik meghallgatni élőben.

Egész flashgazdag túra lett, olyan Zé módra. 

Leszállok a stadionok megállónál és jön velem szembe egy nagydarab ember, ó a picsába, a gecibe kiáltásokkal, csakmegnézem mit csinál és mikor fordulok hátra, látom hogy egy fához rohan, mert valószínű rajta volt a cifrafosás, mivel odakulázott a járokelők köze ahogy azt kell.

Mondanom se kell, hogy a beléptető rendszer pont az orrom előtt omlott össze, így ott kellett várnom a technikai messiásra vagy 10 percig. Megjavult, beléptetés pipa. Aztán irány a farm ahogy kell. Nyilik a wc ajtaja és kilép rajta egy arc, gondoltam szabad a pálya ezért lépnék be, mire látom, hogy ott áll egy másik srác, elkezdek röhögni, és néz rám az arc, hogy tesók vagyunk, megoldottuk egyszerre, hát nem hittem el mondanom se kell, megértem én hogy nem bírják ki kardozás nélkül, de pont egy ilyen koncerten, wááá, hülyék az emberek :)

beáltam sörért szépen, és mire megvettem, be is álltam újra a sorba, mert amig ott álltam, fogyott szépen ami a kezembe volt. Lukács Laciék álltak előttem és ördögvillákat mutogattunk egymásnak ahogy azt ilyenkor illik:)

a koncert baszott jó volt, jobb mint amire számítottam. Tele volt öreg rockerekkel, akiktől jött a szokásos szöveg, bezzeg 89-ben sokkal metálabb vót, ott vótá? Dehogy vótá ott. Na ilyenkor tudnám szétverni a fejüket egy rozsdás láncal. 

A dobos egy nagyisten volt, kiállt a felszerelésére háttal a tömegnek rock and roll forever pólóban, és levette magáról és ugyanaz odavarrva a hátára. Na ez a rock and roll érzés

aztán koncert vége—cirko---rongulás és másnap elmentünk szépen csavart venni :)

és jött utána aminek jönnie kellett, meeting gery boyyal a ritual tattoo-ban, végre varrtak :) imádom amikor csak ott fekszel és tűvel alkotnak rajtad, felemelő érzés :)

majdnem tökéletes két nap volt, igazi metál ünnep :)


 

Szólj hozzá!

Pedig, tudok vezetni!

2009.04.24. 09:47 Dorci Baby

          A minap nagy sietségben voltunk barátos nőmmel, Katával. Kis késésben voltam, délután négykor lett volna jelenésem és negyed hat körül, még közel sem jártam a célomhoz. Szóval siettünk, én ültem a bal egyen, azaz én vezettem, Kata, pedig a jobb egyen. Egy forgalmas fehérvári kereszteződésben be szerettem volna állni egy balra kanyarodó sávba, viszont egy busz kalézolt előttem, hogy éppen nem fértem el tőle. Aztán mégis, kicsit előrébb gurult a kedves sofőr, de biztos, hogy nem azért hogy előre engedjen pusztán jó fejségből. Hát megnéztem jól a távolságokat, és úgy éreztem, hogy beférek én oda, el is indultam hát. Szerencsétlenségemre a buszos egy pillanatra levette a lábát a fékről, és hátra gurul egy pár centit, ez azt eredményezte, hogy a balos visszapillantó tükröm egy nagy koppnás kíséretében az aszfalton landolt. Mintha mi se történt volna, mentem tovább, mikor Kata megkérdezte, hogy Te kiszálljak, és visszamenjek érte? Ja, mondom, persze ha van kedved, hát menj. Megálltam hát a hatalmas délutáni forgalomba, Kata kocsiból ki, autók között vissza, tükör a kézben, vissza, és kocsiba be. Ezek után persze minden forgalomban résztvevő és körülöttünk lévő autós és gyalogos társunk persze pislogott, mint pocok a lisztben, mert olyan módon röhögtünk, hogy ömlöttek a könnyeink. Próbáltam visító hangunkat elnyomni a rádió hangerejével, de nem ment.

         Ezek után már csak jó utunk lehetett. Kata a jobb egyen próbálta úgy fogni a vissza pillantót, hogy az nekem jó legyen, de nem tudta, nem találtuk a helyes szöget. Unalmában elkezdte szemre vételezni a leszakadt alkatrészt, mikor rájött, hogy ne letörött, csak lepattant a helyéről. Kigondolta a tuti, majd ő visszarakja a következő pirosnál, vagy ha nem fér bele az időbe menet közben is. A legdurvább, hogy sikerült neki. Bár szüksége volt egy pár percre a művelethez, de sikerült.

Megpróbálom lefesteni az életképet. Furcsa zajok hallatszódnak egy kocsiból, amiben két nő ül, visítanak és röhögnek veszettül Az egyik derékig kilógva a jobbos ablakon egy visszapillantó tükröt próbál vissza pattintani a helyére, úgy, hogy közben persze egyensúlyát is megtartsa, nehogy kiboruljon a verdából. A sofőr, jómagam, fél szemmel lekövetem az utat, a másik szememmel, szemmel tartom utas társamat, nehogy kiessen, és őt is elhagyjam útközben, mert egy visszapillantó mínusz még elmegy, de egy fő mínusz az annyira nem. Annyira, röhögtem, hogy már szinte fájt, összeszűkültek a szemeim a könnyektől, és alig láttam. Mikor a művelet sikerült Kata vissza huppant az ülésbe, és hatalma arccal nyomta a szokásos szöveget, viccelsz, bolondozol én ne tudnám vissza tenni???  Én egy kibaszott macgyver vagyok!  
 
U.I: mikor begépeltem ez a kis storyt a Word-be és beírtam a ’kibaszott’ szót aláhúzta és azt üzente, hogy: Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni! Ez a nem mindegy.

4 komment

Az elvesztett 60 perc története.

2009.04.20. 09:19 Dorci Baby

         Péntek este, szokásos alap péntek, semmi extra. Egy kis metál, egy kis jövésmenés, bandázás csavargás, tümmögés. Ezek voltak a terveink kedves Zé pajtásommal. Ő elindult kis társaságával metálozni a pucok néven futó vendéglátó ipari egységbe, míg én a várost jártam és össze összefutottam ismerősökkel, szóval ment a bandázás szépen. Olyan tíz óra magasságában elérkezettnek láttam az időt, hogy én is csatlakozzam a metálosokhoz. Ez számomra testi és lelki felkészülést 8is igényel, mert hát nem az életem a Punk rock. A metál, még csak csak, de hát a punkerség, az távol áll tőlem. Próbáltam természetesen az alaklomhoz illő szerelést választani, hogy annyira ne lógjak ki a tömegből. Játszós cipő, fekete naci fekete mintás pólóval. Megérkeztem a helyhez, bár nem tudtam pontosan, hová is kéne megérkeznem. De hát a metálozó emberek elvezettek a pucokhoz, még Zét is megtaláltam, szóval volt öröm és boldogság.

         Elkezdtem hát nézelődni. Hajak: raszta, hosszú egyenes, hosszú göndör. Kopasz, taréjosan felállított, itt-ott felnyírt, natúr, színes és ezek kimeríthetetlen kombinációi. Punkertársaim öltözéke annyira változatos volt, hogy nem is fejteném most ki. Gondoltam én, hogy csak kitekintek a rendezvényre, és megyek haza. Aztán kedvesem Zé felvázolta az este addigi eseményeit, miszerint egy kisebb társaság belekötött a bandába, akik így autóba pattanva irányt vettek Velence felé, persze nem azért mert megfutamodtak, csak féltették vagyontárgyaik épségét. Szóval kedvesem Zét magára hagyták, hát nekem kellett vele metálkodnom. Kicsit még tümmögtünk a lokál előtt, majd megindultunk haza, hogy a Velencei éjszakát is magunkénak tudhassuk.

Megérkeztünk a klubhelyiségünkbe, csatlakoztunk a megfutamodott kis népséghez, pont jókor érkeztünk, ezt most nem részletezném. Ment szépen a dínom dánom traccsparty, feljött a szokásos téma, hogy csak kéne enni valamit. Természetesen az nem kérdés, hogy mit szeretnénk enni. Pizzát. Hawajos kivitelben. Ez nem volt vita tárgya. Ekkor kezdődtek a gondjaink. Ekkor jöttünk rá arra, hogy már éjfélt ütött az óra, és kimaradt a napunkból a 11 óra. Egyszerűen elhagytuk Zével a 11 és éjfél közötti időt. Nem tudjuk hová lett, hogy vajon hol voltunk és mit csináltunk az idő alatt. És ilyen van. Én próbáltam magamat ezen túl tenni, de hát egy olyan embernek, mint amilyen én vagyok, akinek egy nap huszonnégy órája is kevés, nagy érvágás, ha abból egyet is elhagy. Míg én ezen meditáltam Zé és pajtija nekilódultak az éjszakának, hogy szereznek vacsit. Sikerült is nekik egy idő után, ami alatt én nem tudom, mit tevékenykedtem, valószínű, hogy szundikáltam kicsit. Megérkeztek a két hawajos pizával, és Zé hozott mellé egy zacsi chipset is, mert megrémült, hogy a pajti, Tajti ott hagyta a helyen és útravalónak vett egy chipset, hogy nehogy már éhezzen, mi visszatér hozzánk. Persze nem hagyta ott, csak flash volt.
 
Ekkor kezdtük megbotránkoztatni a népet. Vannak olyan pillanataink Zével, mikor elzárjuk magunkat a kis világunkba, és senki és semmi nem érdekel minket. Mintha ketten egy közös burokban élnénk távol mindenkitől. Ilyenkor bárki bármit csinál, mi nem foglalkozunk vele, csak egymással, mintha más nem is létezne. Elkezdtünk enni. Pizzát chipsel. Ne röhögj, van ilyen is. Zé etetett engem. Két módja van az ilyenfajta evésnek. Vagy ráteszitek a pizára a chipset, és úgy harapjátok egyszerre, vagy harapsz egy fali pizzát, és a partnered gyors mozdulattal még megpróbál egy falat chipset a szádba tuszkolni, hogy együtt érvényesüljenek az ízek. Ki ki a neki jobban tetsző módot választhatja. Mindeközben a társaink próbáltak velünk kommunikálni, hogy úgy mégis mi a repedt répát csinálunk, aztán rájöttek, hogy ez nem az a rendezvény, ahol mi bárkivel is fogunk beszélgetni, ezért csak szájtátva figyelték, miképp eszi Zé a chipset a pizzás dobozból úgy, mintha kaméleon lenne. Nyelve ragadósságát vette segítségül ahhoz, hogy sikerüljön neki a művelet. Így próbáltuk meg túlélni a már majdnem unalomba fulladó péntek estét. Tudnánk ám normálisan is viselkedni mind a ketten, de nem akarunk. Nekünk ez így jó. Miért viselkedjünk jól, ha rosszak is lehetünk. A vérünkben van, de hát ilyen életforma is kell a földre, különben mi lenne a világgal.

Szólj hozzá!

péééntek

2009.04.17. 13:24 elzetor

és igen, és végre péntek, és mint az igazi emberek, hétfőtől péntekig nyomod a melót, hogy végre kiszabadulj és adj az érzésnek úgy igazán!most már értem az angol live for the weekend feelinget.

már mindenki meg van kattanva és csak arra tud gondolni, hogy húzzunk innen a csába! pl, előbb mentünk cigizni, de jocy nem tudott kijönni, mert a szájában egy kupak volt, és nem fért volna bele egy cigi, hát van ilyen.

a reggeli második teázásnál pedig megtámadott egy szellemirtó, egy igazi ghost buster. de már fejlődik a technika, mivel ő már stihl gyár termékével írtja a gonosz szellemeket. a post írása közben rájöttem, hogy nem is a péntek az igazi flash, hanem minden nap szinte. végzek a melóval, hazamegyek és már csörög is a telefon, hogy itt vagyunk velencén és metááááál! Tópart, flash , vmax, meccs, berugás, és másnap masszív józanodás a munkahelyen, a csütörtök reggel különösen durva volt... hatalmas teáspoharakkal, dupla filterekkel tümmögtünk kinn a didibár padjain, és szürcsöltük a nemes, angol tejes teát :) mennyei ízharmónia. A  Szerda  esti meccs különösen adta. Lényegében, megint nem láttam egy gólt sem, de ezt már megszokhattuk tőlem, mint amikor elutaztam milánóba, hogy lássam a ac milan- celtic összecsapást, ahol a hosszabításban egy góllal döntötték el a továbbjutást, és hatalmas gólt volt. Na azt a gólt a mai napig nem láttam. Tudom furcsán hangzik, de viszont hallottam :) csak álltam a san siro folyosólyán és láttam, ahogy jön felém 60 ezer ember hangja. Na az baszott nagy flash volt. 

Végre megtudtam, hogy hogy hívják jocy barátnőjét, igaz ismerem egy ideje, de csak úgy hogy barátnőm, vagy picur, de én egyiket se mondhatom neki ugye, szóval kiderült hogy niki, na erre inni kellett:) aztán ittunk dorcira is, meg a gólokra, meg hogy vége a meccsnek, meg hogy minjárt jön a vonat, szóval mindenre. És itt a mézes pálesz hol a mézes páleszt játszottunk, mert a sima barackosat mind megittunk, és volt egy kakukktojás. Jocié lett, de nem a szerenccsén múlott állítólag, hanem azon hogy elé tettem :)

A mai nap folyamán zoli feltette a nagy kérdést, hogy hogy hívnának minket ha emók lennénk :)

jani : razor johnny

gabi: XGabriellX

árpi : Polluted RP

zoli : zoli  Hazardious

és jómagam pedig : Z monochrome


 

szal ha egyik reggel felébrednénk és a szemünkbe lógna a hajunk, és rájönnénk hogy ez jó, akkor már nyugodtan viselhetnénk ezeket a neveket. Meg jó ha van egy ilyen név, mert ha odajön hozzám egy lány és bemutatkozik, hogy szia, Lisa herion vagyok, csak nem mondhatom egyszerűen csak azt hogy Zé! Jó ha van mindenkinek egy emó neve, ti is agyaljatok rajta szépen. 

Már nem bírok megülni a helyemen. Lassan egy következő cigaretta következik, és hozzá elfogyasztom a jól megérdemelt hot-dogomat. Ha már itt járunk, van egy sikeres fogyókúrám, heti 2-3 kilo minusz garantált. Csak annyit kell tenned, hogy eszel reggel két szendvicset a didibárban, délután egy hot-dogot, este pedig elmész, berúgsz, és eszel egy pizzát. A hétvégét pedig tolod péntek estétől vasárnap kifulladásik. Beválik hidd el, klinikailag tesztelt.

Már most tudom, hogy brutál hétvégénk lesz. Ma koncert, holnap pedig árpi, azazl Polluted RP hozza kedves barátais sun cityből velencére tümmögni, ahonnan azért benézünk még egy koncertre knyékre, hogy ne teljen el metál nélkül a szombat. 

Most pedig nem tudok már többet írni mert megyek flashelek egyett :) katt-katt


 

1 komment

önéletrajz 3. rész : Felsőtagozat, deport, kék kecske

2009.04.14. 12:40 elzetor

negyedik év végén az egész osztály úgy döntött, hogy elteleportáljuk magunk a velencei iskolába, és mivel az most épült, és közelebb van, és jobb is a közbiztonság és kevesebb a köcsög, meg van mászófal is. Közel volt... ráértem kelni negyed nyolckor, melinda ház előtt, kis bolt, turbó rágó, iskola. Zöld volt és szép, meg volt biciklitároló kettő is, ahova letehettem a fekete-fehér bmx-emet, mert időközben megtanultam biciklizni.

Az eset úgy történt, hogy budapesti lakosú charlie haveroméknál hédereltünk hétvégenkét a hegyen lévő nyaralójukban. Álltalában ilyenkor felforgattuk a bencehegyet, mint cigány gyerek a szemétkupacot vas után kutatva. Volt sok petárdája, nekünk meg ugye volt sok időnk. Csak jártuk a hegyet és durrantgattunk, főleg a bányáknál, ahol aztán lehetett sakálkodni. Szólt mint az atom, egyszer nyomtunk is egy van damm féle jelenetet, amikor is loptunk egy csomó gyúlékony dolgot és egy kazalba tettük és begyujtottuk, ekkor charlie kérdezte, hogy hol a pillangó késem, én meg mondtam há ott, és mutattam a túz irányába, e meg elkeztett rohanni, felkapta a kést, és ugrott egyett, aztán másfél méteres láng és robbanás. Van damm ezek után már csak egy kis pöcs volt a szememben, naggyon flash volt. 

Na szóval, eccer mentem charliehoz és mondta hogy mennyünk má el biciklizni, na de ugye azt hogy kell, mondtam neki, me hogy én olyat nem csinálok. Aztán fogta apja kék kecskéjét, ráültem és megtanultam biciklizni, első út, tulipán park:)persze meg is csuktam a biciklit, mert a megállás még annyira nem ment. veri gud pléjsz, ám lávin it.

Az első napon ötödik osztályban újra metál köszöntött az életemben h.laci személyében, obituarys poloban jött én meg sepulturásban. Egyből összespanoltunk, és jött a tankcsapda, ó de nagy flash volt osztálykiránduláson jönnek a férgeket hallgatni. 

V. miki bá lett az osztályfőnököm, jó arc volt, el is vitt minket egybő kirándulni vársolődre három napra. Itt már dohányoztunk stikában, már menők voltunk, volt metál póló, magnó kézben másikban meg cigi, itt kezdődik a királyság :)

aztán megint deportáltak minket, így kerültem brooklynba. Azok a brooklyni évek...

a puding a kisboltban, flash az állomáson,lapítottuk az érméket a síneken,  a buszmegállóban nyomattuk a graffitit zsírkrétával, és szétvertük az egész kastélyt, ebben én nem voltam benne hál égnek, mert akkor már 12 évesen priuszom lenne, mint a többieknek, akikhez hajnalban csöngettek a rendőrök, hogy tomika itthovan van? És már vitték is a fél brigádot. Én inkább flasheltem meg  fociztam, utobbit inkább ne tettem volna, ugyanis itt rúgta szét birka a térdemet, minek következtében még mindig falábu vagyok, sánta geci :)bár akkor feküdtem először felfujható ágyban, amit a mentősök készítettek nekem :) no meg az amstel, ez a régi black beard, és beach. Délutánonként biciklizni jártam, ami abban ki is merült, hogy ház előtt biciklire fel, amstelnál bicikliről le, és mortal kombat kimerülésig. Ez idő tájt ismerkedtem meg nándival is (aki a csajokat olcsa) és még két barátjával, csabikával a kisgyerekkel, és tomival, kinek nővere lehet zsuzsa lehet nem, ők szintén metált hoztak az életembe, zúztuk a rockot. 12 évesen ülök otthon este 8 kor és csöngetnek, nándiék voltak azok má kicsit készen, én meg zúzok ki pizsibe, hogy mi a fakk? Ők meg, megyünk sörözni, gyere, hát falsh vót, 12 évesen én meg a sör, anyám kérdésere, hogy mit akartak a haverok, csak annyit válaszoltam kappan hangon, á semmit, csak sörözni híttak :)

ja és ekkor már volt rambó késem :)


 

Szólj hozzá!

önéletrajz 2.rész: az isi és igazi barátok

2009.04.14. 12:39 elzetor


 

iskolai tanulmányaimat a kápolnásnyéki álltalános iskolában keztem meg ezerkilencszáz akárhányban. Azon a kis folyosón volt a termünk ahol csak négy terem volt, kajak flash volt, felnyitható faasztalok (ahova simán befér 20 matchbox és egy teherautó) itt kezdődött minden...

itt ismerkedtem meg b tibor ismretebb nevén kurtával, barátságunk kezdete visszavezethető egy rolls royce matchbox elbizniszeléséhez. Így ő tekinthető egyik legrégebbi barátomnak. Továbbá bferencel is itt ismerketem meg egy batmobil ügylet kapcsán. N norber ( ismertebb nevén nönö ) a képregény bisznisz egyik ismert alakja volt. Emlékszem amikor bátyám megvette pókember első számát... hattalmas flash volt, ezt 10 évvel késöbb megvettem újra és még mindig hatalmas flash. X-men első számát pedig a szilvia fagyizóban vásároltam meg. Tisztán emlékszem a napra. Szántó bácsiéknál való bandázás után ( mivel szántó bácsi unokája  szilvia és  mariann, akik unokatestvérem ) hazafelé menet megláttam a fekete borítót rozsomákkal és kitty pridal. Szerelem volt első látásra... anyu mindig tini nindzsa teknőcöket vásárolt nekem. (háttérinformáció vége)

Visszakanyarodva az iskolához... hiányoztak a sárga kis kacsák amikkel a  kézségfejlesztő játékokat játszottunk az oviban. Itt már kőkemény matematikai műveletek voltak, összeadás, kivonás, szorzás, osztás...

aztán jött a lutra album láz, nekem az állatos volt a kedvencem és a tini nindzás, a negyedikesekkel bizniszeltük, h dávidékkal

az iskolai menet minden reggel negyed nyolc tájékán indult, a t testvérek a h testvérekkel, vitussal és lászlóval, meg persze az utcában való romákkal, akik a cseppház helyén laktak. Emlékszem egy esetre, mikor is bátyám elnézte vasárnap az órarendemet és A hét helyett B  hétre pakoltam, óriási volt a stessz és úgy éreztem, ezt elbasztam, és marika néni letépi a felyemet és szorobánnak használja. Így vitus közbenjárására, a sz ikerpár kölcsönadta a földrajz tankönyvét, nehogy marika néni fizikális bántalmazásban részesítsen. Ezt is megúsztam :) mehettem játszani délután a játszótérre, ( ami alattunk van egy utcával ) itt nagyon sokat bandáztunk, fociztunk, és játszottunk a szocialista játéknak nevezhető gumiabroncsokból tákolt tornyokkal. Bár nem mindig lehetett használni mert kissebségi barátaink rájöttek, hogy wc-ként is alkalmazható, és jobb is mint otthon. Persze ők a házunk előtti árokba is elvégezték a dolgukat ha épp rájuk jött a cifra fosás. Főleg Kénó ( nevét a mortal kombat nevű játék szereplőjéről kapta, ugyanis hasonló képpen volt megégve az arca, mint neki az arcvédője, akkoriban hasított a játék, de a szilvia cukrászdában csak srteet fighter volt, de a második--> zsebpénz el...)

sok dolog nem történt az első négy évben, játszottuk a G I Joe napköziben, Hiroshimásat és Nagaszakitas játszottunk a homokozóban, ami abból állt, hogy két napig építettunk egy homokvárost, és harmadik nap szétbombáztuk ököllel.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit kurta barátomhoz, kurta elhagyta az osztályt első év végén, de nem azért mert annyira hülye volt, hogy első végén megbukott, mind a nadapi száj, az a csúnya, aki balogh úrral házasságot kötött a velencei vizi vár területén 2006 nyarán, hanem egy balesetnek köszönhetően. Napköziben játszottunk az udvarom fáramászósat, ekkor történt az eset. Sonka lógok a fán mert körtét játszott és véletlen mozdulat során kurta rálépett a kezére, minek következtében sonka leesett mint az érett körte, persze nem hagyták ott rohadni hogy pálinka legyen belőle, hanem azonnal orvosi ellátásban részesítették, ugyanis mindkét keze eltörtl. Ofő néni úgy döntött kurta antiszociális én nem maradhat közöttünk. Good bye kurta, see you 10 years later...

következő említésre méltó esemeny a 4edik osztály volt, új ofő, robi bácsi, (kibaszták 2 év után mert fizikálisan bántalmazta diákjait ), kurvára bírtuk a búráját, metált hozott az életünkben. Időközben megszeretztem első , guns and roses mintájú metál pólómat. És én lettem a bálkirály :) jaja, bálkirály voltam farsasngon, a királynő meg j judit ( nönö élettársa napjainkban) mi nyitottuk meg a mulatságot, izgultam mind a picsa, ha lett volan már akkoriban tudomáson a joyáról...

robi bácsi sok jó dolgot csinált velünk, sakk vereny, amit majdnem meg is nyertem, csak a végén 3 emberrel kellett egyszerre játszanom és az egyikre ráborítottam a táblát, amikor azt mondta, léptem, te jössz, azóta nem hallottam így ebben a formában ezt a mondatot, nem tudom mint hozna ki belőlem. Persze robi bácsi ha nem tudtad a himnuszt két méterről neked ugrott és szétütöttte a fejedet mint ( nem jut eszembe hasonlat ) egy pchihopata állat volt. Mester...


 

hát így telt kb az első négy év, 

a következő részben az osztály deportálása következik :)


 

Szólj hozzá!

önéletrajz :) 1.rész

2009.04.14. 12:32 elzetor

1984. március 2. 10 óra 40 perckor láttam meg a napvilágot a székesfehérvári szent györgy korházban

születésem óta velencén lakom, szüleim, jános és zsuzsanna előtte budapesten, és martonvásárban éltek, jános apám törzsgyökeres kőbányai fiatalamber volt, édesanyám zsuzsanna pedig őslakos velencei, nagyapám tűzoltó volt, nagyanyám pedig háztartásbeli. jános szüleiről nincs sok információm.

egyetlen testvérem, a régi magyar hagyományokhoz híven, elsőszülött révén az apa nevét vitte tovább, így lett ő is tóth jános

1981 tájékán vették szüleim, zsuzsa testvére, éva hatására a most is tulajdonunkban álló ingatlant, velencén a felszabadulás utca 12 szám alatt. nagyon szeretek itt lakni, látni a gyépéseket minden délután és reggel, felemelő érzés

gyermekkorom viszonylag nyugalmasan telt, ugyanis szüleim elmondása szerint nem foglalkoztatott túlzottan az emberek vagy tárgyak újdonsült világa, magyarán basztam én mindenre (ez valószínű ma is álltalános jellemzője álltalatok ismert Zé-nek)

sok mindenre nem is emlékszem, lehet a bal sarokban nem történt túl sok dolog, de egyszer bátyám, jános, rámtolt egy mozgatható radiátort, minek következtében lábfejem megrepedt. ennek ma is nyoma van, mivel az orvosok nem voltak hajlandóak gipszet tenni kicsi zoltán lábára, mivel mindig széttörtem mert az jó móka (valószínűleg ide visszavezethető a fájdalom iránti, mazochista érzés ) cípővásárlásnál eléggé hátrényos, de mióta megtaláltam adi dasler 20ik századot felforgató lábbeliit, azóta nincs probléma, mert teljesen kényelmes ruhadarab.

egyszer a régi házunkban ( tekergő étterem mellett láthatő hatalmas sárga ház helyén) láttam egy jegesmedvét. sajnos körülbelül 10 éves koromban fény derült az igazságra : JEGESMEDVÉK nem élnek magyarországon. rádöbbentem , hogy gyermekkorom meghatározó élménye nem is valódi. teljesen összetörtem lelkileg, új barátokra volt szükség, mivel rájöttem, a kis mackó csak a képzeletem szüleménye volt. ekkor keztem el barátkozni a tulipán parki fiatalemberekkel, de erről majd késöbbi fejezetben.

az óvoda:

emlékszem az első napomra az óvodában :)

unokabátyámmal, n károllyal, imsertebb nevén szatírral kerültem egy csoportba, nagyon szerettem oda járni, néha egymás fején lépkedtünk, jó poén volt :) itt ismerkedtem meg kedves baráthölgyeimmel is,sz máriával és viktóriával. ikrek voltak( gondolom ez nem múlt el) de nem hasonlítottak egymásra.

itt tanultam meg cipőt kötni is, de azt a fajtát amikor két hurokból kötöd össze

biciklizni 10 évesen tanultam meg. ezt a szomszádom baszta el. R lászló, egymás közt lacikám. volt két lánya móni és a másikra meg már nem emlékszem, velük jáccódtunk nagyon sokat. megnéztük moziban az 5ös robotot is, anyukájuk , Ica néni mindig csinált nekem pudingot. laci mindig hozott nekem 3 kerekű biciklit és amikor anyuék le akartak szoktatni róla, mondván, fiam, elég idős vagy már hogy két kerekű biciklivel járj, valami baj történt mindig a kis trikommal, de laci vett újjat :) nagyon klafa volt. (klafa= 80 as évekbeli kifejezés a klaszz, jó dologra)

első óvodai szerelmem az óvó néni volt, szőke volt. de nem teljesülhetett be szerelmünk, hiába kedvelt egymást, de őt zavarta a köztünk lévő kb 25 év korkülömbség, most hogy idősebb lettem, lehet felhívom, bár mostmár biztos öreg, csúnya, és lógnak a mellei, de egy gyerekkori álom válna valóra :)


 

1 komment

Orvosos story folytatás.

2009.04.14. 10:14 Dorci Baby

Mint ahogy azt az előző kis mesémben előre bocsátottam, hosszas várakozás után sem kaptam meg azt az orvosomnál, amire vágytam, na semmi extrára vagy rosszra nem kell gondolni, egyszerűen valami kis fasza gyógyszert szerettem volna, amitől a hétvégi parádé sorozatra elmúlik a betegségem. Szóval ez nem jött össze, mert valami alibi antibiotikumot írt fel, amitől a torokgyulladásom órák alatt előjött, persze sokak örömére, mert a hangom viszont ezzel a lendülettel el is ment. Szóval visszatipegtem a kedves orvosomhoz.

A forgatókönyv ugyan az, mint az előző. Reggel 8tól rendelaz arc, fél 10kor meg is érkezik, bemegyek, majd kijövök egy recepttel. Váróterem teli, idősekkel, gyerekekkel, nem szép emberekkel, megy a duruzsolás csivitelés, ahogy az kell. Recepttel a kezemben majdnem, hogy csak szaladok ki a rendelőből, mikor egy elég koros férfi lohol utánam, persze nem álltam meg. Arca borvirágos volt alig észrevehető módon, képéről a bőr foszladozott. Ruházatát úgy tudnám leírni, hogy hanyagul sportos, azaz alig elhasznált és lukas puma sportcipőjét eursport márkájú melegítő gatyájával kombinálta, mindezeket megkoronázta egy adios (majdnem Adidas) sportfeslővel. Szóval fut utánam és magyaráz, illetve kérdezget.

Szép vagy. Köszi. Hol Laksz? Velencén. Mit csinálsz? Beteg vagyok. De amúgy? Amúgy nem. Ekkor megálltam, hogy beszálljak a kocsimba, és ekkor vetettem rá egy pillantást mindösszesen. Majd jött az, amire egész életemben vártam. A tökéletes csaj felszedő duma. Rámnéz a férfi zavaros tekintetével, és próbálja csábosan előadni a valószínűleg már begyakorolt monológot. Szereted a zenét? Elzongoráznám a kedvenc számodat. Ja, azt köszi. Azt hiszem nem is kell tovább szaporítanom a történet fonalát. 

Szólj hozzá!

Az orvosi ellátás csodája szeretett hazánkban.

2009.04.10. 13:16 elzetor

A minap arra az érzésre ébredem, hogy minden porcikám fáj. Fájt a kezem, a lábam, a fejem, a hátam. Ilyenkor az ember lánya olyan izmait is érzi, amikről azt sem tudta, hogy léteznek. Mindezen kelletlenségek ellenére becsapattam beteg testemet a munkahelyemre. Egy pár óra elteltével a lázam az egekbe szökött, így csapot, papot ott hagyva eltávoztam a cégtől és nagy sebesen elindultam a háziorvosi rendelő felé, természetesen már óriási kínok és fájdalmak közepette. Mikor megérkeztem a kis közintézmény bejáratához, láttam, hogy a bejárati ajtó nem hogy nincsen nyitva, de még egy ráccsal is el van zárva. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy ez nem az a betegség lesz, amit napok alatt elfelejthetek. Kiszálltam a kocsiból és lassan remegő testel elindultam, akis cetli irányába, amin a rendelő zárva tartásának okát véltem felfedezni. Kedvenc háziorvosom szabadságra ment, idén már harmadszorra, és egy másik orvos helyettesíti. Pechemre a régi háziorvosom a helyettesítő, akit nem kedveltem, aki sosem gyógyított meg rendesen, ezért hagytam ott. Tehát ott álltam tanácstalanul a rendelő előtt, de kigondoltam a haditervet. Hazamentem, lefeküdtem pihengetni, majd felkeltem, és pontban 13órakor viasztértem a dokihoz, mert hogy az volt a kis cetlin, hogy ekkor kezd el rendelni, persze ezt felejtsd el, én kis naiv nem is tudom mit hittem. Beültem a váróba kb. 6.-nak. Persze előre látó voltam, és gondoltam, hogy ez nem lesz egy tündérmese, és nem kerülök azonnal sorra, mikor beérek, és vittem egy könyvet magammal, gondolván majd addig olvasgatok türelmesen, míg bejutok, ezt is felejtsd el. A váró perceken belül megtelt, persze nem jóképű 20as éveik közepén járó sexi jó kiállású fiatal emberekkel, hanem öreg, vén csontokkal. Nem gáz, hát nekik is kell valahol társadalmi életet élni, amíg mi fiatalok elmegyünk egy kávézóba vagy szórakozó helyre beszélgetni és ismerkedni, nekik erre tökéletes hely az orvos. Ezzel, mint már írtam, természetesen semmi gond, a problémám ott kezdődött, hogy iszonyatos hangerővel vitatták meg mindennapi hatalmas problémájukat a nyugdíjasok, tehát esélyem az olvasásra egyenlő volt a nullával, hát hamar fel is adtam, így elkezdtem hallgatni a storykat amik, csak úgy repkedtek műfogsorról műfogsorra a piciny kis helyiségbe. Volt szó horgászatról, az unokákról, az új tópart casinóról, a gyümölcsös kerttől, és az éppen nagyon beteg szomszédokról. Ez ment másfél óráig, mert kedves doki bácsink egy óra helyett fél háromkor tetet tiszteletét a rendlelésen, biztos nem szóltak neki, hogy igazából a legfontosabb az lenne, ha ő megjelenne, mert nélküle nem léphetnek az emberek a gyógyulás hosszú ösvényére. Mindezek után még fél óra és bejutottam. Már végleg kimerülten elmondtam, mi a gondom, szépen részletesen előadtam kórtörténetemet. Kedvenc orvoson felírt egy semmire nem való antibiotikumot, már abba percben tudtam, hogy úgysem gyógyulok meg a hétvégi buli áradatra. Elmentem, sorban álltam a gyógyszertárba, kiváltottam rengeteg csillió forintért a gyógyszereket, be is szedtem őket szépen. Most ott tartok, hogy mikor elmentem ahhoz a kóklerhez, lázam volt és középfülgyulladásom. Most a kúra után, lázam szintén van, és torokgyulladásom is, a fülem valóban nem fáj már, viszont kevésbe hallok jól, mint inkább rosszul. Köszönöm neked Te háziorvosok gyöngye a kétórányi kellemes várakozást és a megfelelő orvosi kezelést.


 

Szólj hozzá!

fagyi flash

2009.04.08. 14:53 elzetor

A fagyin agyaltam minap a parton tümmedve...

tudom ez csöppet furán hangzik, de képzeld el, hogy fos másnaposan fekszel a parton és megjelenik egy négykerekű furik, amiből bömböl a metál meg a punk, és fagyit árul.

Nézem a kínálatot és flashelek, hogy az anyukák gyerekeiknek olvassák, hogy mit is ehet a kis puruttya.

Szilva, barack, málna, vanília, unikumos csoki, ( ezt vajon fos készen csinálhatta az ember? Vajon beleöntötte a megmaradt szombat esti piát a fagyistégelybe és megkóstolván azt mondá, lám ez jó ? Na mind1) meg persze citrom , eper és hupikék törpikék ??? WTF??? na ez mi?

Kisgyerekek kiváncsi népség, ezt mindenki tudja, ez mi ez, az mi az, ez miből van, meg hogyan, meg miért?

Ha most a kis puruttya elkezdi kérdezgetni anyucit vagy apucit, hogy miből készül a fagyi, és anyuka azt mondja  a citromra hogy citromból, a csokira meg azt hogy csokiból, akkor ezek a kis teremtmények nem hülyék! Rá fognak jönni, hogy a hupikék törpikék hupikék törpikékből vannak!! ez óriási lelki traumát okozhat egy gyereknek. Bár már a mai tévék lehet nem is nyomják ezt az aranyos kis mesét, mert inkább japán baszós kardozós animációkat nyomatnak, ami valljuk be, azért nem rosz:)szal lehet élveznék is a helyzetet, és egy kis törpillát kérnének törperőssel fűszerezve. 


 

1 komment

Dorci egy átlagos napja

2009.04.07. 23:41 elzetor

Munka csonk, avagy, hogy nem tudod felhívni a kollégádat gyorsan és egyszerűen munkaidőben.

 

A minap, szorgos és dolgos és mindenképpen hasznos munkaidőmben, kiküldetésben voltam kicsinykis megyeszékhelyünkön. A feladatom az volt, hogy urunknak és parancsolónknak, vagyis a főnökünknek megvegyem a születésnapi ajándékát. Bár a főnök, nem szereti ezt a fajta megnevezését, mert azon a véleményen van, hogy főnök van a vasút állomáson és az indiánoknál. Szóval ajándékvásárló misszióm sikertelenségbe fulladt természetesen, és ezt a merőben fontos információt szerettem volna kedves kolléganőmmel, B-vel megosztani. Személyiségi jogainak védelme érdekében lesz ő csak egyszerűen B. Szóval a fehérvári forgalomban, kezemben a mobillommal tárcsázom B számát. Mindenképpen női hang hallózó válaszát vártam a vonal túlsó feléről, meglepődésemre egy férfi kollégám vette fel a telefont. Gyors párbeszéd zajlott le közöttünk miszerint én B-vel akartam beszélni, míg kollégám állította, hogy ne tagadjam, hogy vele akartam beszélni, hogy mindig őt akarom és róla álmodozok, ezért hívogatom. Rövid kis telefonos közjátékunk után kaptam a sráctól egy telefonszámot, ami állítás szerint B aktuális elérhetősége. Hát jó munkás ember lévén neki futottam ismét az új szám tárcsázásának, hozzáteszem még mindig a fehérvári autós forgalom kellős közepette. Második próbálkozásomra már egy női hang szólt bele a készülékbe, ám szerencsétlenségemben egy régi kolléga nő számát kaptam meg, aki valamikor bár dolgozott a vállalkozásnál, és az ő neve is B, mint az általam keresett személyé, mégsem az, akit én kerestem. Hosszas mentegetőzés után, a telefon partnerem kedvesen felajánlotta, hogy ha már így beszélünk majd ő, megadja B telefonszámát! Természetesen kaptam a lehetőségen és az újonnan kapott telefonszámot felírtam egy a gépjárművemben található fecnire az előbb kapott szám alá. Kis gondolkozás után nekiláttam a harmadik telefonszám tárcsázásának. Szerencsémre ismét egy női hang jelentkezett be a másik oldalról. A hölgyet is B-nek hívták természetesen, sőt kicsit több köze volt már az általam keresett kolléganőmhöz, mint az előző hölgynek. Aki most felvette a telefont B-nek a lánya volt, aki természetesen iskola időben sikerült zavarnom. Teljes szégyenemben már azt sem tudtam, mit mondjak, hogy harmadik próbálkozásra sem sikerült felhívnom a munkatársam, akivel elvileg napi kontakban kellene, hogy legyek. Végső elkeseredésemben felhívtam az irodánkat, megkértem a titkárnőnket, hogy szóljon B-nek, hogy hívjon fel, lehetőleg a mobiljáról, h később a számát elraktározhassam végre a készülékem memóriájába. Hosszú percekig vártam a hívásra, persze azért mert B sem rendelkezett az én elérhetőségemmel. Ez a kis történet így leírva békésnek és nyugodtnak hangzik, aki ismer, az el tudja képzelni, hogy valószínűleg a harmadik hívás környékén már nem voltam túl nyugodt, és nem voltam túl toleráns a velem együtt a város forgatagában haladó embertársaimal.

Szólj hozzá!

a kezdetek: dis is dö bigining of dö bjutiful frendsip

2009.04.07. 23:37 elzetor

 

az oldal szerkesztője Dorci és jómagam, kölyökkorunk óta a legjobb barátok vagyunk, együtt cseperedtünk fel, együtt jártunk oviba, együtt tanultunk biciklizni meg sárkányt reptetni. Ez nem teljesen igaz, de mint minden story induljon ez is így. Valójában csak a közésuliban találkoztunk, a martoni buszon, ahol egyszer borfoltos lett az ánuszom, ez persze egy másik story. Elég nagy flash volt a reggeli és délután buszozás. Egyszer karamboloztunk egy trabantal, és hogy a suliban el is higyjék hogy ez így történt, hát fogtuk magunkat és törtünk egy szeletet a szocialuzmus csodájából. 

Csudaszép évek voltak ezek, közésuli rulez! Bár emlékszem már tisztán, hogy mikor találkoztunk először... 

Velence, északi starnd- (nemmondommegatévénevétnehogybepereljenek)road show

én egy szál alsógatyában enyhén illuminált állapotban flasheltem egy vízzel és habbal megtöltött medencében, mert a habparty úgy jó , ha jó habos. Naszóval, és csak ott álltam mint egy darab villámbaszta fa, Dorci pedig próbált engem mozgásra bírni, nem sikerült, elmentem inkább inni. De fél év mulva már nagy pajtik voltunk. 

Teljesen jó kiegészítjük egymást, ő elvisz engem néha diumdisung partyra, én pedig őt hörgős csirkenyakvágós metálra, ahol mindig tanulhatunk valami újat, mint például budapest rock and roll, basszájba rock and roll és highway rock and roll, mindezt persze hegyomlásnyi hangfalakon visítva. És persze mindegy milyen bulin vagyunk, felforgatjuk mint a punkok a 80-as éveket. 

Amúgy meg el is jegyeztük egymást, történt mindez két éve a jóbarátok kávézóban, és kijelentettük, hogy csak 5 év mulva házasodunk össze, mert addig metál van meg játékosok klubbja. Igazából ha ez összejön az olyan nagyon Dorcis és Zés lenne, mert “így élünk mi”! El is kezdtük tervezni az esküvőt, merthát jó munkához idő kell és hamar elrepül az a 3 évecske. A helyszín nem más lesz mint a Mátyás tempom, a menyasszony fekete ruhában lesz én pedig fehér al-caponés cuccban, kéne kalap is, de keresztény templomban azt nem lehet, de jól jön majd amikor kilépünk a templomból és kisüti a szemünket a nap. Ja meg mi tetoválni fogjuk a gyűrűt egymásra mert az úgy metál és mi szeressük a tetoválásokat nagyon is biza.

Mindetten nemrég tapasztaltuk meg az igazi emberek életet, avagy dolgozzunk reggel 8-tól este 5-ig, és ne legyen időnk semmire, csak a nagybetűs MUNKÁra. Este pedig hatalmas tümmögések és persze minden hétévégén megváltjuk a világot :)

Szólj hozzá!